ÖTÖDIK RÉSZ.

(Minden jót, követi a rossz.)

*Jess szemszöge*
"Aztán meg ölelt és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek"."
Leültünk reggelizni. Aztán egy visítást hallottam. Alex volt az. Így jelzi ha felkelt. Gyorsan felszaladtam érte és csodák csodájára azt mondja nekem: -Tessi (Jessi). Úr isten ez az első szava. Felkaptam az ölembe és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán vissza mentünk a konyhába, beleültettem az etetőbe és meg etettem őt is. Nagyon aranyos volt. Most szépen, rendezetten evett, nem dobálta az ételt sem. Nem tudom mi lelte Alex-ot. Lehet, hogy itt van Zayn és azért.... vagy csak egyszerűen kezd megjavulni. Miután végeztünk a reggelivel Zayn Alex-al játszott a nappaliban, amíg én elmosogattam, meg feltakarítottam a konyhában és az ebédlőben. Jenni-ék még mindig alszanak. Nem tudom mikor jöttek az este haza. Nagyon mélyen aludtam. Nem sokára mennem kell a fotózásra, szóval ha addigra nem kelnek fel kénytelen vagyok írni egy levelet. Nem várhatom meg míg felkelnek, hisz nem késhetek el. Olyan jó, hogy itt van nekem Zayn. Elkísér a fotózásra, és legalább nem kell egy idegenre bíznom az öcsémet.
-Zayn, kicsim.-szólaltam meg.-Nem sokára készülődnünk kéne, ne hogy elkéssünk.
-Oké szívem.-mosolygott.- Menj nyugodtan készülődj ahogy szeretnél, én addig fel öltöztetem Alexot.
-Jaj de rendes vagy kicsim. Úgy szeretlek.-szóltam, aztán oda mentem és megcsókoltam.-Gyere, megmutatom mit adj rá, és megyek én is készülődni.
-Oké.
Felmentünk Alex szobájába, kiválasztottam a ruhát és már mentem is lezuhanyozni. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és már indulhattunk is a fotózásra. Mire kész voltam már Zayn és Alex is kész volt. Gyalog mentünk, mivel nincs olyan messze. Mikor oda értünk ott várt Joe. Oda jött és nyomott két puszit az arcomra és így szólt:
-Hát itt van az én szuper modellem. Már nagyon várunk. Fiatal ember, ön mit keres itt?
-Szia Joe.-szóltam.- Ő a barátom Zayn, Zayn Malik. Ő fog vigyázni az öcsémre.
-Rendben. Örülök, hogy megismerhetlek Zayn. Menjünk be.
-Üdv.-mondta Zayn.
Be mentünk a stúdióba és ott volt a fotós, a stylist, egy sminkes és egy fodrász. Gyorsan kezelésbe vettek. Előbb a sminkemet csinálták meg, majd a hajamat. Hála az égnek most nem kellett be festeni. Végül egy gyönyörű fürdőruhát is kaptam és kezdődhetett a fotózás. Fotózás közepén szólt Joe, hogy majd a bikini felsőt is le kell vennem, pár kép erejéig. Gondolhatjátok mennyire örültem neki... Na m1. Remélem Zayn nem fog nagyon kiakadni.

*1 órával később*
Vége a fotózásnak.Teljesen jól sikerült. Csak 2 képet csináltak bikini felső nélkül. Remélem ezt nem rakják címlapra. 

Zayn nem volt bent a fotózáson, Joe kiküldte. Csak a fotós, Joe és én voltunk bent. Aztán megmutatták Zayn-nek is a képeket. Mikor meglátta láttam az arcán a düht, de nem szólt semmit.Aztán haza mentünk. Alex-t felvittem a szobájába játszani, én meg Zayn-el a nappaliba maradtunk. Alig ültem le egyből rám zendült.

-Hogy képzelted te ezt? Hogy ilyen képeket csinálsz. Ráadásul a hátam mögött. Nem kellett volna megkérdezni, hogy nem-e zavar-e? Szerinted nekem az jó, ha elmegyek egy koncertre és mindenki lehord téged egy szánalmas ribancnak? Erre nem gondoltál?

-Zayn, most fejezd be, nekem is fotózás közepén szóltak. Nem tudtam mit csinálni. Nem hagyhatom ott őket a fotózás közepénél, mert nekem nekem nem tetszik az ötletünk. Azt kell csinálnom amit mondanak.

-Akkor is. Mi vagy te? Egy ribanc? Nem hinném. Nem kellett volna ezeket a képeket megcsinálni.-szólt Zayn magas hangon.

-Ne üvölts velem jó?

-Nem üvöltök.-ordított egy nagyot.

-Olyan egy szánalmas paraszt vagy.-csúszott ki a számon.

És Zayn pofon vágott. Ekkor könnybe lábad a szemem. Gyorsan észbe kaptam, és felszaladtam a szobámba. Becsaptam az ajtót és elkezdtem zokogni.

Szóval ennyi. Ennyit érek az én csodálatos Zayn-nek. Egy pofont. Semmi mást. Azt hiszem a szívem millió darabokra tört. Vajon meg fogok-e tudni bocsájtani neki? Vagy örökre el hagy? Lehet már itt sincs. Lehet, hogy többet nem keres... talál egy másik lányt, egy olyat aki nem modell és nem kezd el vele veszekedni egy kép miatt. Egy olyan aki nálam SOHA nem szeretné jobban. MINDEN ELRONTOTTAM. Bementem a fürdőbe, és bámultam a tükörbe. Néztem azt a szerencsétlen fejem.  Aztán láttam a szekrényen egy pengét. Láttam, milyen éles. Vonzott a vágy, hogy meg vágjam magam ezért meg fogtam és párszor végig húztam a kezemen.

Nem fájt...Sőt, megkönnyebbültem. Láttam ahogy a vér folyik le a kezemről, és egyenesen a mosdókagylóba cseppen. Furcsa. Soha nem csináltam még ilyet. Lehet, hogy egyszer meg bocsájtok Zayn-nek... De a seb akkor is meg marad. A kezemen és a szívemben is. A szívemben egy tátongó nagy üres lyuk marad. Örökre.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt az ötödik rész. Remélem tetszik. Nem lett a leghosszabb.

500+ látogató után jön a következő rész.

Várom a kommenteket.

NEGYEDIK RÉSZ.

(most már minden részhez írok, egy hozzá illő idézetet.)

"Az élet olyan mint egy tükör, ha mosolyogsz vissza mosolyog rád."

*Jess szemszöge*

"Remélem a szüleim most büszkék lennének rám, ha most itt lennének."

Miután Jenni és Louis elmentek vacsorázni, mi Zay-el és Alex-al itthon csináltunk egy kis könnyet vacsorát. Én csináltam egy kis salátát, Zayn sütött sajttal töltött csirkemellet és sült krumplit Alex meg csak nézett. Fél órán belül elkészültünk, és le ültünk vacsorázni. Alex még bébi ételt eszik, szóval őt meg etettem, aztán leültem enni én is. 

-Szerelmem, én majd megyek lefektetem Alex-t.-szóltam.

-Oké szívem.-mosolygott rám, mint egy angyal.

Annyira szeretem Zayn-t, és csak az enyém. Soha nem engedem el, nem hagyom, hogy bárki vagy bármi közénk álljon. Ő életem szerelme. Soha nem éreztem még így fiú iránt. És igen úgy becézem, hogy szerelmem nem úgy, hogy életem. Mert az életem egyszer véget ér, de iránta a szerelmem sosem. Nos, miután meg vacsoráztunk Zayn felment a szobámba tv-ni, én meg elaltattam Alex-t. Nagyon hamar el szokott aludni Alex de  most valamiért nem akart el aludni. Fél órán keresztül altattam. Bementem a szobámba és láttam, hogy Zayn el aludt. Olyan aranyosan aludt. Gyorsan átöltöztem, kikapcsoltam a tv-t és oda bújtam mellé. Egy gyors puszit leheltem az arára, majd én is el aludtam.

*Jenni szemszöge*

Miután Louis-al elmentünk egy gyönyörű étterembe, leültünk egy asztalhoz és így szólt:

-Jenni. Én tényleg komolyan gondoltam ezt a kapcsolatot. Remélem te is. Sokan vertek már át, de látom, hogy te már vagy. Bízok benned. Szeretlek.!

-Lou, én is komolyan gondoltam. És nem verlek át. Soha nem tudnálak meg csalni, vagy kihasználni. Én is szeretlek.!

És egy lágy, de szenvedélyes csókot hintett az ajkamra. Tényleg nagyon szeretem Louis-t.!

Jött a pincér és felvette a rendelésünket. Én egy görög salátát kértem, mivel vegetáriánus vagyok. Louis meg Bolognai spagettit rendelt. Gyorsan kiszaladtam a mosdóba, felraktam egy kis alapozót, meg igazítottam a hajam és vissza mentem Louis-hoz. Már kihozták a vacsoránkat így neki álltunk enni, és nagyokat beszélgettünk közben. Annyira boldog ez a Louis, olyan vicces. Alig bírtam enni a röhögéstől. S mind eközben egy kis vers pattant ki a fejemből, ami így szól:

"Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged." 

Vacsora után még sétáltunk egy kicsit a városban, aztán haza mentünk.Louis gyorsan és halkan elment lefürdött, én addig kerestem neki valami alvó ruhát. Végül az egyik fekete rövidnadrágomnál döntöttem és egy nagyobb pólónál. Ki jött Lou egy szál boxerban, de csak a nadrágot vette fel. Aztán bementem a fürdőbe át öltözni, de úgy döntöttem hogy rövidnadrágban és melltartóban alszok mivel nagyon meleg volt. Kint esett az eső. Bent meg meg lehetett gyúlni olyan meleg van. Amint vissza mentem a szobámba, Lou ott várt. Oda mentem mellé, és Lou egyből letepert és heves csókolózásba kezdtünk.

Aztán  kezdett tapogatni és le állítottam.

-Lou én még nem akarom.!-szóltam.

-Ne haragudj. Ha nem akarod akkor ne csináljuk.-szólt Lou.-Akkor feküdjünk le aludni.

Egy puszit lehet a homlokomra és így szólt:

-Jó éjt szépségem.! 

-Neked is kicsim.-válaszoltam.

És lefeküdtünk aludni mi is.

~Reggel~

*Jess szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Zayn nem volt mellettem. Meg ijedtem. El kezdett folyni a szememből a könny. le indultam, hogy meg keressem. Kerestem a fürdőszobában. Kerestem Jenniéknél, de ők még aludtak. Kerestem Alex szobájában. Kerestem a nappaliban. Aztán a konyhában és megláttam, hogy Zayn reggelit csinál. Oda sompolyogtam mellé, Zayn rám nézett és így szólt:

-Jó reggelt kicsim. Remélem éhes vagy.

-Jó reggelt. Kicsit.-válaszoltam.

Erre Zayn megcsókolt, és utána mélyen a szemembe nézett és így szólt:

-Mi a baj? Miért sírtál?

-Azt hittem, hogy elmentél..

-Dehogy mentem el. De butus vagy. Sose hagynálak csak így itt.

Aztán meg ölelt és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek".

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez a rész rövidebb lett egy kicsivel.

300+ látogató után jön a következő rész.!:)

HARMADIK RÉSZ

 *Jess szemszöge*
"Annyira boldog vagyok. Azt hiszem megszerettem Zaynt."
Mikor oda értünk a lakásunkhoz, kiszálltunk a kocsiból és be mentünk. Nem volt a legszebb rend, nem is vagyok büszke rá, hogy ezt látják a fiúk, de meg látszik egyedül nevelünk egy 8 hónapos kisfiút. Remélem, a fiúk nem hiszik azt, hogy az én gyerekem, vagy a Jenni-é. El kéne nekik mondani, hogy mi történt.... De nem szeretek erről beszélni. Bementünk a konyhába, Jenni csinált mindenkinek egy forrócsokit. Jenni forrócsokija a legfinomabb a világon, bárki bármit mond. Közben megcsörrent a telefonom.
-Hallo.-szóltam bele picit halkan.
-Hallo, Joe vagyok. Jess-t keresem.-felelt.
-Ohh, szia Joe, fel sem ismertem a hangod. Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól vagyok, de most nem is ez a fontos. Nagyon sürgősen kéne csinálni pár új port fóliót. Sajnos többi már nagyon régi. Beszéltem pár nagyon jó fotóssal, és a legjobbat választottam neked. Csak egy minél hamarabbi időpontot kéne választanod.
-Figyelj Joe, ez olyan hamar jött, még ruhákat se vettem. 
-Az nem baj majd szólunk egy stylisnak.-mondta Joe.-Lehetőleg, holnap kéne meg rendezni a fotózást.
-Akkor szerezz egy sminkest, egy fodrászt és valakit aki vigyáz a kisöcsémre.Rendben?
-Persze Jess, bármi amit csak kér az én szépségem.
-Ezt már szeretem Joe.-mondtam elégedett hangon.
-Szia csajszi, pihend ki magad. Holnap 10kor találkozunk a stúdióban.-mondta Joe.
-Oké, Szia puszi.
Nagyon jó, holnap fotózás... Sose vittem magammal az öcsémet, mert mikor fotózásom volt eddig mindig Jenni vigyázott rá, de holnap én vagyok a soros... Amugy Joe az én menedzserem. Ő rendezi a fotózásokat stb. 
Itt egy kép az utolsó fotózásomról:

Miután leraktam a telefont, vissza mentem a konyhába, és láttam, hogy jól érzik magukat a fiúk. Mikor Jenni meglátott megszólalt:

-Gyere Lou, körbe vezetlek a házban.

-Oké.-válaszolt.

Hirtelen a szívem, gyorsabban vert mint bármikor. Oda ültem Zayn mellé, és csak bámultunk egy másra. Én néztem a két szép gyönyörű barna szemét, ő meg nézett engem. Ez a pillanat csodálatos volt. Azt hiszem elrabolta a szívemet Zayn. De ő nem is közeledik soha felém, még csak nem is célozgat... Semmi... Reménytelen az egész. Lehet nem is tetszem neki.. Meg kéne valahogy tudakolni... 

-Zayn, menjünk fel az emeletre, és ott beszélgetünk.-szólalt meg egy hang belőlem.

-Oké.-válaszolt.

-Még felviszem Alexot, Jenniékhez, mivel ma Jenni a soros.

-Oké csajszi.-mondta Zayn, és rám kacsintott.

Úr isten de cuki volt.Annyira aranyos.

Gyorsan felvittem Alexot Jenniékhez, és Zaynel bementünk a szobámba. Leültünk az ágyra és hosszasan beszélgettünk. Nagyon sokat mesélt a koncertjeiről, és a barátairól. A családjáról is mondott egy pár dolgot. Aztán én is elmeséltem, hogy mióta vagyok modell, hogyan-s mint kezdtem el ezt a szakmát. Utána nagy nehezen elmeséltem neki, hogy a szüleink meghaltak 2 hónapja egy autó balesetben é,s hogy most mi neveljük Jennivel Alexot.

*Jenni szemszöge*

Mikor elhívtam Lou-t egyből a szobámba mentünk, leültünk és beszélgettünk. Nagyon meg lepő volt... Azt hitte, hogy az én gyerekem Alex. Aztán elmeséltem neki mindent. Ki derült, hogy mint a ketten szinglik vagyunk. Ez csodálatos. Még lehet, hogy lesz esélyem együtt lenni Louissal. Annyira meg szerettem, annyira aranyos. Soha nem éreztem még senki iránt így.

-És hova jársz suliba?-kérdezte Lou.

-Nem járok iskolába. Ott hagytam, hogy tudjak dolgozni, hogy legyen miből megélnünk.

-Értem, ez csodálatos. És a nővéred is dolgozik?

-Igen. Ő is dolgozik. Ha nem modellkedik, akkor egy iskolában tanít, ha pedig nem tanít akkor személyi edző egy konditeremben.

-Ez remek. Imádok konditerembe járni. De sokkal jobban szeretek szörfözni vagy úszni.

-Komolyan?-kérdeztem meglepődve.-Én is imádok úszni és szörfözni.

A beszélgetés végére ki derült, hogy szinte ugyan azokat a dolgokat szeretjük. Már fél 5 volt, és Louis kezdett készülődni, amikor egy váratlan pillanatban megcsókolt. Úr isten, milyen jól csókol, azok a puha ajkak, az a finom csók. Istenem de szeretem. 

-Most már a tiéd vagyok, tetőtől talpig. Ha szeretsz mondjad, ha nem szeretsz akkor hát elmegyek.-szólalt meg Louis.

-Lou... Nagyon szeretlek.!-mondtam, és apró csókot leheltem a puha ajkaira.

Csodálatos pillanat. Louis elhívott vacsorázni így gyorsan elmentem lefürdeni. De fürdés közben si csak rá tudtam gondolni.Annyira boldog voltam. A kád televolt habbal, így elkezdtem egy kicsit szórakozni.

*Jess szemszöge*

Zayn meg kért, hogy legyek a barátnője. Ez olyan hirtelen jött, azt se tudtam, hogy mit válaszoljak. De persze, hogy igent mondtam. Ő életem szerelme, nem hagyom hogy bárki közénk álljon. Holnap elkísér a fotózásra is, így ő fog vigyázni Alexra. Remélem, hogy fog bírni vele. Nem nagyon ismeri még, hogy milyen tud lenni, néha az öcsém. Remélem, hogy most nem kell festeni a hajam. Az egyik fotózásomon, többször átfestették a hajam. Utána meg alig tudtam leszívatni a festéket róla. Fotózás után, elkísérem Zayn-t a tetkó szalonba, egy új tetkót akar felvarratni a kezére. Nem értem minek, így is van elég rajta de ő tudja. Én így is úgy is imádni fogom. Kaptam egy sms-t Joetól. A áll benne, hogy a fotózás egy jótékonysági fotózás lesz-e, a rákos kisgyerekeknek és, hogy ezért most a fotózás pénz felét kapom csak meg és, hogy nem-e baj. Gyorsan válaszoltam Joe-nak, hogy nem baj, örömmel csinálom, ha azok a kisgyerekek legalább boldogak lesznek. Ha nem is nagyon, akkor csak egy kicsit. Azt hiszem, én elértem amit el akartam. A jó úton járok, a siker felé.  Remélem a szüleim most büszkék lennének rám, ha most itt lennének.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A következő rész csak 200+ látogató után lesz.!

Szóval osszátok meg a blogot.:)