ÖTÖDIK RÉSZ.

(Minden jót, követi a rossz.)

*Jess szemszöge*
"Aztán meg ölelt és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek"."
Leültünk reggelizni. Aztán egy visítást hallottam. Alex volt az. Így jelzi ha felkelt. Gyorsan felszaladtam érte és csodák csodájára azt mondja nekem: -Tessi (Jessi). Úr isten ez az első szava. Felkaptam az ölembe és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán vissza mentünk a konyhába, beleültettem az etetőbe és meg etettem őt is. Nagyon aranyos volt. Most szépen, rendezetten evett, nem dobálta az ételt sem. Nem tudom mi lelte Alex-ot. Lehet, hogy itt van Zayn és azért.... vagy csak egyszerűen kezd megjavulni. Miután végeztünk a reggelivel Zayn Alex-al játszott a nappaliban, amíg én elmosogattam, meg feltakarítottam a konyhában és az ebédlőben. Jenni-ék még mindig alszanak. Nem tudom mikor jöttek az este haza. Nagyon mélyen aludtam. Nem sokára mennem kell a fotózásra, szóval ha addigra nem kelnek fel kénytelen vagyok írni egy levelet. Nem várhatom meg míg felkelnek, hisz nem késhetek el. Olyan jó, hogy itt van nekem Zayn. Elkísér a fotózásra, és legalább nem kell egy idegenre bíznom az öcsémet.
-Zayn, kicsim.-szólaltam meg.-Nem sokára készülődnünk kéne, ne hogy elkéssünk.
-Oké szívem.-mosolygott.- Menj nyugodtan készülődj ahogy szeretnél, én addig fel öltöztetem Alexot.
-Jaj de rendes vagy kicsim. Úgy szeretlek.-szóltam, aztán oda mentem és megcsókoltam.-Gyere, megmutatom mit adj rá, és megyek én is készülődni.
-Oké.
Felmentünk Alex szobájába, kiválasztottam a ruhát és már mentem is lezuhanyozni. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és már indulhattunk is a fotózásra. Mire kész voltam már Zayn és Alex is kész volt. Gyalog mentünk, mivel nincs olyan messze. Mikor oda értünk ott várt Joe. Oda jött és nyomott két puszit az arcomra és így szólt:
-Hát itt van az én szuper modellem. Már nagyon várunk. Fiatal ember, ön mit keres itt?
-Szia Joe.-szóltam.- Ő a barátom Zayn, Zayn Malik. Ő fog vigyázni az öcsémre.
-Rendben. Örülök, hogy megismerhetlek Zayn. Menjünk be.
-Üdv.-mondta Zayn.
Be mentünk a stúdióba és ott volt a fotós, a stylist, egy sminkes és egy fodrász. Gyorsan kezelésbe vettek. Előbb a sminkemet csinálták meg, majd a hajamat. Hála az égnek most nem kellett be festeni. Végül egy gyönyörű fürdőruhát is kaptam és kezdődhetett a fotózás. Fotózás közepén szólt Joe, hogy majd a bikini felsőt is le kell vennem, pár kép erejéig. Gondolhatjátok mennyire örültem neki... Na m1. Remélem Zayn nem fog nagyon kiakadni.

*1 órával később*
Vége a fotózásnak.Teljesen jól sikerült. Csak 2 képet csináltak bikini felső nélkül. Remélem ezt nem rakják címlapra. 

Zayn nem volt bent a fotózáson, Joe kiküldte. Csak a fotós, Joe és én voltunk bent. Aztán megmutatták Zayn-nek is a képeket. Mikor meglátta láttam az arcán a düht, de nem szólt semmit.Aztán haza mentünk. Alex-t felvittem a szobájába játszani, én meg Zayn-el a nappaliba maradtunk. Alig ültem le egyből rám zendült.

-Hogy képzelted te ezt? Hogy ilyen képeket csinálsz. Ráadásul a hátam mögött. Nem kellett volna megkérdezni, hogy nem-e zavar-e? Szerinted nekem az jó, ha elmegyek egy koncertre és mindenki lehord téged egy szánalmas ribancnak? Erre nem gondoltál?

-Zayn, most fejezd be, nekem is fotózás közepén szóltak. Nem tudtam mit csinálni. Nem hagyhatom ott őket a fotózás közepénél, mert nekem nekem nem tetszik az ötletünk. Azt kell csinálnom amit mondanak.

-Akkor is. Mi vagy te? Egy ribanc? Nem hinném. Nem kellett volna ezeket a képeket megcsinálni.-szólt Zayn magas hangon.

-Ne üvölts velem jó?

-Nem üvöltök.-ordított egy nagyot.

-Olyan egy szánalmas paraszt vagy.-csúszott ki a számon.

És Zayn pofon vágott. Ekkor könnybe lábad a szemem. Gyorsan észbe kaptam, és felszaladtam a szobámba. Becsaptam az ajtót és elkezdtem zokogni.

Szóval ennyi. Ennyit érek az én csodálatos Zayn-nek. Egy pofont. Semmi mást. Azt hiszem a szívem millió darabokra tört. Vajon meg fogok-e tudni bocsájtani neki? Vagy örökre el hagy? Lehet már itt sincs. Lehet, hogy többet nem keres... talál egy másik lányt, egy olyat aki nem modell és nem kezd el vele veszekedni egy kép miatt. Egy olyan aki nálam SOHA nem szeretné jobban. MINDEN ELRONTOTTAM. Bementem a fürdőbe, és bámultam a tükörbe. Néztem azt a szerencsétlen fejem.  Aztán láttam a szekrényen egy pengét. Láttam, milyen éles. Vonzott a vágy, hogy meg vágjam magam ezért meg fogtam és párszor végig húztam a kezemen.

Nem fájt...Sőt, megkönnyebbültem. Láttam ahogy a vér folyik le a kezemről, és egyenesen a mosdókagylóba cseppen. Furcsa. Soha nem csináltam még ilyet. Lehet, hogy egyszer meg bocsájtok Zayn-nek... De a seb akkor is meg marad. A kezemen és a szívemben is. A szívemben egy tátongó nagy üres lyuk marad. Örökre.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt az ötödik rész. Remélem tetszik. Nem lett a leghosszabb.

500+ látogató után jön a következő rész.

Várom a kommenteket.

NEGYEDIK RÉSZ.

(most már minden részhez írok, egy hozzá illő idézetet.)

"Az élet olyan mint egy tükör, ha mosolyogsz vissza mosolyog rád."

*Jess szemszöge*

"Remélem a szüleim most büszkék lennének rám, ha most itt lennének."

Miután Jenni és Louis elmentek vacsorázni, mi Zay-el és Alex-al itthon csináltunk egy kis könnyet vacsorát. Én csináltam egy kis salátát, Zayn sütött sajttal töltött csirkemellet és sült krumplit Alex meg csak nézett. Fél órán belül elkészültünk, és le ültünk vacsorázni. Alex még bébi ételt eszik, szóval őt meg etettem, aztán leültem enni én is. 

-Szerelmem, én majd megyek lefektetem Alex-t.-szóltam.

-Oké szívem.-mosolygott rám, mint egy angyal.

Annyira szeretem Zayn-t, és csak az enyém. Soha nem engedem el, nem hagyom, hogy bárki vagy bármi közénk álljon. Ő életem szerelme. Soha nem éreztem még így fiú iránt. És igen úgy becézem, hogy szerelmem nem úgy, hogy életem. Mert az életem egyszer véget ér, de iránta a szerelmem sosem. Nos, miután meg vacsoráztunk Zayn felment a szobámba tv-ni, én meg elaltattam Alex-t. Nagyon hamar el szokott aludni Alex de  most valamiért nem akart el aludni. Fél órán keresztül altattam. Bementem a szobámba és láttam, hogy Zayn el aludt. Olyan aranyosan aludt. Gyorsan átöltöztem, kikapcsoltam a tv-t és oda bújtam mellé. Egy gyors puszit leheltem az arára, majd én is el aludtam.

*Jenni szemszöge*

Miután Louis-al elmentünk egy gyönyörű étterembe, leültünk egy asztalhoz és így szólt:

-Jenni. Én tényleg komolyan gondoltam ezt a kapcsolatot. Remélem te is. Sokan vertek már át, de látom, hogy te már vagy. Bízok benned. Szeretlek.!

-Lou, én is komolyan gondoltam. És nem verlek át. Soha nem tudnálak meg csalni, vagy kihasználni. Én is szeretlek.!

És egy lágy, de szenvedélyes csókot hintett az ajkamra. Tényleg nagyon szeretem Louis-t.!

Jött a pincér és felvette a rendelésünket. Én egy görög salátát kértem, mivel vegetáriánus vagyok. Louis meg Bolognai spagettit rendelt. Gyorsan kiszaladtam a mosdóba, felraktam egy kis alapozót, meg igazítottam a hajam és vissza mentem Louis-hoz. Már kihozták a vacsoránkat így neki álltunk enni, és nagyokat beszélgettünk közben. Annyira boldog ez a Louis, olyan vicces. Alig bírtam enni a röhögéstől. S mind eközben egy kis vers pattant ki a fejemből, ami így szól:

"Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged." 

Vacsora után még sétáltunk egy kicsit a városban, aztán haza mentünk.Louis gyorsan és halkan elment lefürdött, én addig kerestem neki valami alvó ruhát. Végül az egyik fekete rövidnadrágomnál döntöttem és egy nagyobb pólónál. Ki jött Lou egy szál boxerban, de csak a nadrágot vette fel. Aztán bementem a fürdőbe át öltözni, de úgy döntöttem hogy rövidnadrágban és melltartóban alszok mivel nagyon meleg volt. Kint esett az eső. Bent meg meg lehetett gyúlni olyan meleg van. Amint vissza mentem a szobámba, Lou ott várt. Oda mentem mellé, és Lou egyből letepert és heves csókolózásba kezdtünk.

Aztán  kezdett tapogatni és le állítottam.

-Lou én még nem akarom.!-szóltam.

-Ne haragudj. Ha nem akarod akkor ne csináljuk.-szólt Lou.-Akkor feküdjünk le aludni.

Egy puszit lehet a homlokomra és így szólt:

-Jó éjt szépségem.! 

-Neked is kicsim.-válaszoltam.

És lefeküdtünk aludni mi is.

~Reggel~

*Jess szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Zayn nem volt mellettem. Meg ijedtem. El kezdett folyni a szememből a könny. le indultam, hogy meg keressem. Kerestem a fürdőszobában. Kerestem Jenniéknél, de ők még aludtak. Kerestem Alex szobájában. Kerestem a nappaliban. Aztán a konyhában és megláttam, hogy Zayn reggelit csinál. Oda sompolyogtam mellé, Zayn rám nézett és így szólt:

-Jó reggelt kicsim. Remélem éhes vagy.

-Jó reggelt. Kicsit.-válaszoltam.

Erre Zayn megcsókolt, és utána mélyen a szemembe nézett és így szólt:

-Mi a baj? Miért sírtál?

-Azt hittem, hogy elmentél..

-Dehogy mentem el. De butus vagy. Sose hagynálak csak így itt.

Aztán meg ölelt és a fülembe súgta, hogy "Szeretlek".

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez a rész rövidebb lett egy kicsivel.

300+ látogató után jön a következő rész.!:)

HARMADIK RÉSZ

 *Jess szemszöge*
"Annyira boldog vagyok. Azt hiszem megszerettem Zaynt."
Mikor oda értünk a lakásunkhoz, kiszálltunk a kocsiból és be mentünk. Nem volt a legszebb rend, nem is vagyok büszke rá, hogy ezt látják a fiúk, de meg látszik egyedül nevelünk egy 8 hónapos kisfiút. Remélem, a fiúk nem hiszik azt, hogy az én gyerekem, vagy a Jenni-é. El kéne nekik mondani, hogy mi történt.... De nem szeretek erről beszélni. Bementünk a konyhába, Jenni csinált mindenkinek egy forrócsokit. Jenni forrócsokija a legfinomabb a világon, bárki bármit mond. Közben megcsörrent a telefonom.
-Hallo.-szóltam bele picit halkan.
-Hallo, Joe vagyok. Jess-t keresem.-felelt.
-Ohh, szia Joe, fel sem ismertem a hangod. Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól vagyok, de most nem is ez a fontos. Nagyon sürgősen kéne csinálni pár új port fóliót. Sajnos többi már nagyon régi. Beszéltem pár nagyon jó fotóssal, és a legjobbat választottam neked. Csak egy minél hamarabbi időpontot kéne választanod.
-Figyelj Joe, ez olyan hamar jött, még ruhákat se vettem. 
-Az nem baj majd szólunk egy stylisnak.-mondta Joe.-Lehetőleg, holnap kéne meg rendezni a fotózást.
-Akkor szerezz egy sminkest, egy fodrászt és valakit aki vigyáz a kisöcsémre.Rendben?
-Persze Jess, bármi amit csak kér az én szépségem.
-Ezt már szeretem Joe.-mondtam elégedett hangon.
-Szia csajszi, pihend ki magad. Holnap 10kor találkozunk a stúdióban.-mondta Joe.
-Oké, Szia puszi.
Nagyon jó, holnap fotózás... Sose vittem magammal az öcsémet, mert mikor fotózásom volt eddig mindig Jenni vigyázott rá, de holnap én vagyok a soros... Amugy Joe az én menedzserem. Ő rendezi a fotózásokat stb. 
Itt egy kép az utolsó fotózásomról:

Miután leraktam a telefont, vissza mentem a konyhába, és láttam, hogy jól érzik magukat a fiúk. Mikor Jenni meglátott megszólalt:

-Gyere Lou, körbe vezetlek a házban.

-Oké.-válaszolt.

Hirtelen a szívem, gyorsabban vert mint bármikor. Oda ültem Zayn mellé, és csak bámultunk egy másra. Én néztem a két szép gyönyörű barna szemét, ő meg nézett engem. Ez a pillanat csodálatos volt. Azt hiszem elrabolta a szívemet Zayn. De ő nem is közeledik soha felém, még csak nem is célozgat... Semmi... Reménytelen az egész. Lehet nem is tetszem neki.. Meg kéne valahogy tudakolni... 

-Zayn, menjünk fel az emeletre, és ott beszélgetünk.-szólalt meg egy hang belőlem.

-Oké.-válaszolt.

-Még felviszem Alexot, Jenniékhez, mivel ma Jenni a soros.

-Oké csajszi.-mondta Zayn, és rám kacsintott.

Úr isten de cuki volt.Annyira aranyos.

Gyorsan felvittem Alexot Jenniékhez, és Zaynel bementünk a szobámba. Leültünk az ágyra és hosszasan beszélgettünk. Nagyon sokat mesélt a koncertjeiről, és a barátairól. A családjáról is mondott egy pár dolgot. Aztán én is elmeséltem, hogy mióta vagyok modell, hogyan-s mint kezdtem el ezt a szakmát. Utána nagy nehezen elmeséltem neki, hogy a szüleink meghaltak 2 hónapja egy autó balesetben é,s hogy most mi neveljük Jennivel Alexot.

*Jenni szemszöge*

Mikor elhívtam Lou-t egyből a szobámba mentünk, leültünk és beszélgettünk. Nagyon meg lepő volt... Azt hitte, hogy az én gyerekem Alex. Aztán elmeséltem neki mindent. Ki derült, hogy mint a ketten szinglik vagyunk. Ez csodálatos. Még lehet, hogy lesz esélyem együtt lenni Louissal. Annyira meg szerettem, annyira aranyos. Soha nem éreztem még senki iránt így.

-És hova jársz suliba?-kérdezte Lou.

-Nem járok iskolába. Ott hagytam, hogy tudjak dolgozni, hogy legyen miből megélnünk.

-Értem, ez csodálatos. És a nővéred is dolgozik?

-Igen. Ő is dolgozik. Ha nem modellkedik, akkor egy iskolában tanít, ha pedig nem tanít akkor személyi edző egy konditeremben.

-Ez remek. Imádok konditerembe járni. De sokkal jobban szeretek szörfözni vagy úszni.

-Komolyan?-kérdeztem meglepődve.-Én is imádok úszni és szörfözni.

A beszélgetés végére ki derült, hogy szinte ugyan azokat a dolgokat szeretjük. Már fél 5 volt, és Louis kezdett készülődni, amikor egy váratlan pillanatban megcsókolt. Úr isten, milyen jól csókol, azok a puha ajkak, az a finom csók. Istenem de szeretem. 

-Most már a tiéd vagyok, tetőtől talpig. Ha szeretsz mondjad, ha nem szeretsz akkor hát elmegyek.-szólalt meg Louis.

-Lou... Nagyon szeretlek.!-mondtam, és apró csókot leheltem a puha ajkaira.

Csodálatos pillanat. Louis elhívott vacsorázni így gyorsan elmentem lefürdeni. De fürdés közben si csak rá tudtam gondolni.Annyira boldog voltam. A kád televolt habbal, így elkezdtem egy kicsit szórakozni.

*Jess szemszöge*

Zayn meg kért, hogy legyek a barátnője. Ez olyan hirtelen jött, azt se tudtam, hogy mit válaszoljak. De persze, hogy igent mondtam. Ő életem szerelme, nem hagyom hogy bárki közénk álljon. Holnap elkísér a fotózásra is, így ő fog vigyázni Alexra. Remélem, hogy fog bírni vele. Nem nagyon ismeri még, hogy milyen tud lenni, néha az öcsém. Remélem, hogy most nem kell festeni a hajam. Az egyik fotózásomon, többször átfestették a hajam. Utána meg alig tudtam leszívatni a festéket róla. Fotózás után, elkísérem Zayn-t a tetkó szalonba, egy új tetkót akar felvarratni a kezére. Nem értem minek, így is van elég rajta de ő tudja. Én így is úgy is imádni fogom. Kaptam egy sms-t Joetól. A áll benne, hogy a fotózás egy jótékonysági fotózás lesz-e, a rákos kisgyerekeknek és, hogy ezért most a fotózás pénz felét kapom csak meg és, hogy nem-e baj. Gyorsan válaszoltam Joe-nak, hogy nem baj, örömmel csinálom, ha azok a kisgyerekek legalább boldogak lesznek. Ha nem is nagyon, akkor csak egy kicsit. Azt hiszem, én elértem amit el akartam. A jó úton járok, a siker felé.  Remélem a szüleim most büszkék lennének rám, ha most itt lennének.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A következő rész csak 200+ látogató után lesz.!

Szóval osszátok meg a blogot.:)

MÁSODIK RÉSZ.

*Jessi szemszöge*

"Ez hihetetlen, így itt hagytak... Egy cetlit hagytak... Nem tudtak volna várni, 2 percet se... Vajon minden lánnyal ezt csináljak? Vagy csak minket akartak palira venni..Sőtt, lehet még a telefon szám, és a lakcím is kamu..."
Szóval meg ittuk a kávénkat, és elmentünk vásárolni. Jenni nagyon le volt törve, hogy így itt hagytak a fiúk, látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki Louis. De szerintem csak játszanak velünk. Nem biztos, ez csak egy feltételezés. (remélem) De szinte semmit nem tudunk rólunk. Azt se, hogy hány évesek, azt se hogy van-e egyáltalán barátnőjük, vagy lehet, hogy nem is akarnak tőlünk semmit, maximum csak barátságot. Nem tudom, Jenni se tudja, Senki nem tudja. Miközben elindultunk a kávézóból nagy csend volt köztünk. Senki nem szólt senkihez. Ez nagyon furcsa, mivel Jenni nagyon szeret beszélgetni. Néha még sokat is beszél. 10 perc néma csönd után így szóltam:
-Mi a baj Jenni? Nem szólsz hozzám egy szót se. Tán haragszol rám?
-Dehogy haragszok.-szólt.- Csak rosszul esett, hogy otthagytak a fiúk, pedig mondtam nekik, hogy ne menjenek sehova, de még is elmentek. Lehet, hogy a barátnőjükhöz mentek...
-Hát én sem tudom. Nekem is rosszul esett, de kit érdekel?! Nem is ismerjük őket. Lehet, hogy csak fogadásból csinálták.
Ekkor Jenni úgy rám nézett mint  aki a szemével meg tudott volna ölni. Nem értem miért ilyen fontos neki ez a dolog. Bár Zayn... Úr isten Zayn, annyira aranyos, meg tökéletes. A gyönyörű barna szemeiről ne is beszéljünk. A haja, a szeme, az arca, a teste, a sok tetoválása szóval mindene tökéletes.

Azt hiszem, hogy... NEM! Nem lehet, hogy szerelmes legyek belé, hisz nem is ismerem.De ilyet még nem éreztem. Ennyi idő alatt. Azt hiszem ezt úgy nevezik, hogy szerelem első látásra. Na vissza a valóságba. Jenni még mindig nem szól egy szót sem.

-Jenni, légyszives szólalj már meg.-mondtam, szomorú hangon.

-Jó, de na.. Tudod, hogy engem nem sok pasi keres fel, és ez annyira hirtelen jött.- felelte Jenni.

-Tudom. De figyelj, ha meg ígérem neked, hogy este felhívjuk őket jobb kedved lesz?

-Igen.!

-Akkor most már mosolyogni.

És meg öleltem.Nagyon szeretem a hugomat. Annyi mindent köszönhetek neki. Mindig idáig miatta tartottam ki. Ha ő nem lenne, már rég fel adtam volna mindent. Nagyon sok terhet le vesz a vállamról.

-Na de siessünk, mindjárt 1 óra és még Alexért is el kell mennünk.-mondta.

-Oké.-válaszoltam mosolyogva.

Gyorsabban elkezdtünk menni, hogy minnél hamarabb végezzünk, és mehessünk a kisöcsénkért.10 perc alatt oda értünk a Plázába, és elkezdtünk ruhákat, cipőket felpróbálni. Néztünk hozzá való táskát, kiegészítőket is.Valami elegánsabb ruhákat kerestünk, mivel nemsokára lesz egy bál.

Én ezt a ruha összeállítást választottam:

Jenni pedig ezt:

Gyönyörű szépek ezek a ruhák.! Na mostmár indulunk Alexért. Remélem innen nincs nagyon messze a bölcsöde, mert nem sok kedvem van sétálni.Amint kimentünk a plázából ott voltak Ők. Alig hittünk a szemünknek. Mit keresnek itt? Vajon a barátnőikkel vannak? Vagy haverjaikkal? Nem tudtuk. De inkább szó nélkül elsétáltunk mellettük.

-Hé Jess és Jenni.-kiáltott valaki utánunk.- Várjatok meg minket.

Jennire néztem, és láttam a tekintetéből, hogy meg akar állni, így meg álltunk. És akkor láttuk, hogy Zayn és Louis fut utánunk. Vajon mit akarnak? Mikor végre utol értek, és kilihegték magukat akkor mondtam:

-Sziasztok, fiúk. Miben segíthetünk?

-Hát..-kezdett bele Zayn.- Csak beszélgetni szerettünk volna.

-Mi az, hogy beszélgetni szerettetek volna?-szólalt meg dühösen Jenni.- Miután csak úgy otthagytatok ma a Starbucksban?

-Ne haragudj szépség, de lemezfelvételre kellett mennünk, idő pontra voltunk.-szólt Louis.

-Hát oké...-mondtam

-És merre mentek?-kérdezte Zayn.

-Az öcsénkért megyünk a bölcsibe, de innen elég messze van szóval sietnünk kell.-feleltem.

-Értem. Talán elvihetnénk a bölcsihez, utána meg haza vinnénk titeket, beszélgetnénk egy kicsit, ha nektek is megfelel?!-monta Louis.

-Remek ötlet, akkor mennyünk.-Válaszolt hirtelen Jenni.

Aztán elmentünk négyen Alexért, Jenni és Louis ment be érte, míg én a csodálatos Zaynnel maradtam a kocsiban. Éreztem az illatát, annyira jó illata volt. Nagy volt a csend, mire megszólal:

-És Jess..

-Igen?

-Van barátod?-kérdezte elpirulva.

-Sajnos, nincs.

-Értem.

Láttam azt a boldogságot az arcán. Lehet, hogy tetszem neki?

-És mivel foglalkozol?-kérdezte.

-Hát, modell vagyok 2 éve, de szeretek szörfözni is.

-Az jó. Látszik rajtad, hogy modell vagy. Ezért voltál nekem ennyire ismerős.

-És te mivel foglalkozol?

-Hát énekes vagyok. Egy öt tagú fiúbandában játszok, a neve One Direction. Louis is a tagja. Meg még Harry Styles, Liam Payne és Niall Horan.

-Na ne. Ez most komoly? 

-Igen, komoly.

Alig fejezte be Zayn a mondatát, már itt volt Jenni és Louis Alexal.

Beültek a kocsiba és haza mentünk. Annyira boldog vagyok. Azt hiszem megszerettem Zaynt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elkészült a második rész is.

ELSŐ RÉSZ.

*Jessi szemszöge*

(...) Veletek is meg történt már az a bizonyos pillanat, amikor azt hittétek, hogy mindennek vége, és nincs értelme tovább élni? A barátom, James a legjobb barátnőmmel, Katarinaval csalt meg. Még most is azon gondolkozok, hogy hogy történhetett, pont Ő... Ő akit a legjobban szerettem. Kész csődtömeg vagyok...

Na de kezjük a leges leg elején....

A nevem Jessica Smith. 17 éves, modell vagyok, van egy ikertestvérem (húgom) Jennifer és egy 8 hónapos  öcsém, Alex.Londonban lakok. A szüleim 3 hónapja haltak meg, egy autó balesetben. A mai napig nagyon sokat gondolok rájuk. Nagyon hiányoznak. Olyan nehéz nélkülük élni, mindent nekem és a húgomnak kell meg csinálni. Főzni, mosni, takarítani, bevásárolni stb. Szóval értitek. Szülők nélkül mit sem ér ez a világ. Rengeteg szép hely van Londonban. Nagyon szeretünk kirándulni, vagy csak egyszerűen sétálgatni London utcáin. Kedvenc helyünk a Starbucks kávézó. Rengeteget járunk oda. Néha csak megiszunk egy kávét, és beszélgetünk, üzleti ügyeinket is ott rendezzük. 

Egy nap Alexot bölcsödébe vittük, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni a nővéremmel, így elmentünk a Starbucksba meginni egy kávét.Elég sokan voltak most ott, ami meglepő hiszen, ez a környék eléggé elhagyott, csak az jár ide kávézni, aki itt lakik, vagy erre felé dolgozik. Mikor kihozták a megszokott kávénkat, hosszasan elkezdtünk beszélgetni a minden napokról, amikor észre vettünk két iszonyatosan helyes srácot, a mellettünk lévő asztalnál.Ők még nem rendeltek. Nagyon érdekes, és ismerős arcuk volt, de nem nagyon törődtem velük.Kortyoltam egyet a kávémból, de iszonyatosan forró, volt és meg égette a nyelvemet, így muszáj volt kimennem a mosdóba leöblíteni egy kicsit.
-Jenni, kiszaladok a mosdóba, mindjárt jövök.-feleltem.
-Oké, de siess.-mondta Jenni.- Elég sok furcsa alakot láttam az imént bejönni.
-Oké, oké 2 perc és itt vagyok.
Kiszaladtam gyorsan a mosdóba, megnyitottam a csapot, a kezemet alá tettem, hogy a tenyerembe folyjon a víz, utána nagyokat kortyoltam a tenyeremből. Megkönnyebbültem egy kicsit, így már nem égett a nyelvem. Gyorsan még belenéztem a tükörbe, megigazítottam a hajamat, raktam fel egy kis alapozót és egy kis szájfényt, aztán rohantam vissza az asztalunkhoz. Alig léptem ki a mosdóból mikor észre vettem, hogy Jenni azzal a két nagyon helyes sráccal beszélget az asztalunknál. Kicsit  meg voltam lepődve, hogy mit történt, hogy merte oda hívni őket, vagy maguktól mentek oda Jennihez... Na mindegy nem is ez a lényeg. Gyors, magabiztos léptekkel oda mentem, leültem és kihívóan néztem Jennire.
-Óh, szia biztos te vagy Jessi.-halotam egy mély, gyönyörű hangról.-Én Zayn Malik vagyok, ő pedig Louis Tomilson.
-Sziasztok, igen én vagyok Jessi, Jessica Smith.-feleltem.- Örülök, hogy megismertelek titeket.
És hirtelen, az arcom olyan vörös lett, hogy szinte már égtem.Úr isten, ez a Zayn annyira helyes, és az a gyönyörű mogyoró barna szemei, úr isten. Azt hittem itt helyben elolvadok.

-Jennifer Smith.-szólaltam meg.- bezsélhetnénk négyszemközt?!
-Tudod, hogy utálom ha a teljes nevemen szólítasz! -szólt vissza mogorván.- de persze. Srácok kimegyünk a mosdóba, ne menjetek sehova.
-Oké,Oké.-szólaltak meg egyszerre.
Gyorsan felpattantam, és kirángattam Jennit a mosdóba. Alig hogy beértünk neki kezdtem.
-Mit képzelsz magadról, oda hívsz két teljesen idegen srácot az asztalunkhoz, míg én kint szenvedek a mosdóban?-mondtam, elég dühös hangon.
-Ne ordibálj már velem Jess, nem én hívtam oda őket, ők jöttek oda.-felelte.- Oda jöttek megkérdezték, hogy leülhetnek-e, hozzánk. Én meg mondtam nekik, hogy persze, miért is ne?!
-De akkor is, nem is ismerjük őket...-mondtam neki, mire közbe vágott.
-Jess, nyugodj már le. Ide jöttek ismerkedni, az miért baj?! Láttad milyen helyesek nem?
-Igazad van. Zayn tényleg annyira aranyos. 
-Na látod. De Louis se semmi. Na vissza megyünk még ma?
-Persze, de ne feledd, 2re mennünk kell Alexért a bölcsibe.
-Nem felejtettem el, ne aggódj.
Gyorsan megigazítottuk a hajunkat, én raktam fel egy kis alapozót, hogy ne látszodjon, hogy mennyire elvörösödtem, és vissza mentünk a fiúkhoz. De ők már nem voltak ott. Csak egy kis cetlit találtunk, amin ez állt: 
"Kedves Jess, és Jenni.
Sajnos el kellett rohannunk mert fontos elintézni valónk van. De ha szeretnétek jobban megismerni minket, itt a telefonszámunk és a lakcímünk.: Zayn: 0069598634856, Louis: 0069599638564. A lakcímünk: London, Flower street 169. Puszi Zayn és Lou.;)"

Ez hihetetlen, így itt hagytak... Egy cetlit hagytak... Nem tudtak volna várni, 2 percet se... Vajon minden lánnyal ezt csináljak? Vagy csak minket akartak palira venni..Sőtt, lehet még a telefon szám, és a lakcím is kamu...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szóval ez volt az első rész. Nem a legjobb, nem a leghosszabb.